Bűnügyi nyomozónőből pszichológus - beszélgetés Katona Katalinnal
Katona Katalin bűnügyi nyomozónőból lett pszichológus. De miért választotta az eredeti hivatását és mi késztette őt a változásra? A cikkben a Womanpower podcast anyagát szemléztük, a teljes beszélgetést pedig fent tudod meghallgatni.
Katona Katalin már gyermekkorától kezdve nyomozónő szeretett volna lenni. Az inspirációt egyrészt egy, a falujában élő, szintén női rendőrtiszttől, másrészt a Rendőrakadémia filmsorozattól kapta.
Szeretett volna egy olyan munkát, ami kielégíti a kíváncsiságát, illetve ahol jól tudja használni a problémamegoldó-képességét és emberekkel foglalkozhat. Így adta magát, hogy rendőr legyen és végül a Rendőrtiszti Főiskolára jelentkezett.
Eleinte nőként egy akkor még erősen férfiak által dominált szakmában nem volt könnyű érvényesülnie, ám végül a kitartó munkája és a hozzáállása meghozta az eredményét.
A nyomozói munka megadta számára mindazt az izgalmat, amire vágyott: a házkutatás, a kihallgatás, illetve mindennek a pszichológiai vonulata volt az, ami megfogta.
Mivel a pszichológia egyre inkább érdekelni kezdte, így a Szegedi Egyetemen folytatott ezirányú képzést.
Úgy gondolta, hogy a pszichológiai szaktudását jól tudja majd alkalmazni nyomozóként, ám az életnek más tervei voltak.
A fia születése után került válaszút elé: szeretett volna több időt tölteni a családjával, ami a nyomozói munka mellett elképzelhetetlennek bizonyult. Így úgy gondolta, hogy a "GYES óvó burka alatt" létrehoz egy önálló pszichológusi praxist, és meglátja, mi sül ki belőle.
A számítása bejött: jöttek a kliensek.
Ahogy mondja, a terápiák során remekül tudja használni azokat a kommunikációs és emberismereti készségeket, amiket nyomozónőként szerzett. Épp ezért egy határozottabb, dinamikusabb, kicsit talán konfrontatívabb terápián vehetnek részt a kliensek, ahol fontosak a határok és a másik ember tiszteletben tartása.
Viszont egyben rá is kell tudnia hangolódni azokra a kliensekre akik hozzáfordulnak, amihez jó adag empatikus készség is kell.
Gyermek mellett nőként a mai napig nagyon nehéz karriert építeni, azonban a család szerencsére mindenben a segítségére van, így ha nehezen is, de össze tudja egyeztetni az anyasággal.
Vallja, hogy pszichológusként magából is kell valamit adnia a hozzá forduló klienseknek, azonban meg kell húzni a határt. Viszont, ha az ember nem tud visszatöltekezni, nem tud magából annyit adni, amitől komfortosan érezné magát a bőrében, netán elakadás van, akkor szükség van szupervízióra - épp ezért ő maga is rendszeresen részt vesz terápiákon.
Általában az önmagukban és erősségeikben bizonytalan emberek érkeznek hozzá terápiára, ők támpontot kaphatnak, hogy miben van az elakadás és elsajátíthatják, hogy hogyan változtassanak az addigi, szenvedést okozó viselkedésükön.
Mint mondja, a nárcisztikus emberek, akiknek az egójuk túlságosan nagy, szinte egyáltalán nem jelentkeznek hozzá, hiszen nem ismerik fel a saját hibáikat.
A koronavírus-járvány épp akkor kezdett kibontakozni, amikor a praxis beindult, így gyors döntéseket kellett hoznia. A lezárásokkal járó szorongás, és az online pszichológiai tanácsadás bevezetése miatt azonban őket nem érintette a járvány olyan negatívan, mint a vállalkozások többségét.
Ezután pedig egy rendelőt nyitott a 13. kerületben, ahol több másik pszichológus szakemberrel is együtt dolgozik.